Copyright 2022 - Liszt Ferenc Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

Sepsibükszád, beszámoló

Magyarország kormányának célja, hogy az ország polgárjaiban erősebb legyen a nemzeti összetartozás tudata. A Határtalanul program keretében, mely a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának programja, lehetőség nyílt külföldi tanulmányi kirándulások támogatásának elnyerésére. A támogatási rendszernek az a célja, hogy nemzetpolitikai szándékot konkrét tapasztalatokra fordítsa le. Ennek megfelelően iskolánk pályázatot nyújtott be 2021 szeptemberében, melyen 7. osztályunk erdélyi tanulmányi útjának támogatását céloztuk meg. A pályázat sikeres volt, a magyar kormány 2.879.000.- Forint támogatást nyújtott, mely a kirándulás teljes költségét fedezi.

Az erdélyi úton 19 diák vett részt 2 felnőtt kisérővel, egy kényelmes nagyméretű busszal. Szállásunkat Sepsibükszád faluban, a Sólyomkő panzióban és kulcsosházban kaptuk, ugyanitt gondoskodott az ellátásunkról Szakács István Úr, a tulajdonos. A reggelit svédasztalos rendszerben fogyaszthattuk el, a vacsora mindig háromfogásos meleg ételt jelentett. Ebédre hidegcsomagot kaptunk, kirándulásainkra ez volt célszerű. A szolgáltatás minősége kifogástalan volt, az itthoni rendszerben bőven megfelelt egy négycsillagos szintnek.

Még mielőtt elindultunk volna, tematikus osztályfőnöki órát tartottam a diákoknak a „Nemzetünk” témában. Ezen kívül részt vettünk egy rendkívüli történelem órán, ahol a hidasi tájház székely szobáját látogattuk meg. Itt Videcz Ferencné nyugdíjas pedagógus volt a tárlatvezetőnk.

Indulásunk május 23-án, hétfőn kora reggelén történt, és délelőtt már Aradra érkeztünk. Itt megtekintettük az Aradi Vértanúk nagyszabású emlékművét. Estére érkeztünk szállásunkra, mely nagyon tetszett a gyerekeknek, két és háromágyas szobákban pihentünk le. Másnap, május 24. keddi napra idegenvezetőnk Kiss András István Úr egy egész napos kirándulást szervezett. Első állomásként autóbusszal elmentünk a Szent Anna tó közelébe. Hangsúlyozom, közelébe, ugyanis a tavat néhány éve csak gyalog lehet meglátogatni, többek között mert természetvédelmi területen található, úgyhogy egy kiadós séta után értünk a zöldes színű, de mégis kristálytiszta vizű legendás tó partjára. Idegenvezetőnk itt tartott egy kb. 30 perces rögtönzött történelem órát, miközben felkerestük a katolikus kápolnát, melynek védőszentje szintén Szent Anna. További utunk a Mohos Tőzegláphoz vezetett, amely egy igazi természeti csoda. Javaslom, tekintsék meg az itt készült képeket, és meg fogják érteni, miért nem szükséges erről a több mint másfél órás programról többet írnom. Nagy szerencsénk volt, útközben észrevettünk egy medvét a bocsával, percekig pózolt a telefonok előtt, nagyon közelről fényképezhettük. Délután Kézdivásárhelyre mentünk, ahol először is Gábor Áron szobránál tartottunk egy rövid megemlékezést. Programunk ezután az Incze László Céhtörténeti Múzeumban folytatódott, egy kimerítő élményforgatagban volt részünk. Megtekintettük a Céhek utcáját is, ami Európában egyedülálló település arculatot alakított ki, természetesen itt is bőséges történelmi ismeretet adott át idegenvezetőnk. Még mielőtt azt hittük volna, hogy vége a napnak, egy frissítő mézeskalácsos programra invitált minket a helyi Szántó család, akik 1880-tól családi recept alapján búbos kemencében sütik az édes süteményt. Az, hogy ne csak finom, hanem küllemre is tetszetős legyen a kalács, a gyerekek feladata volt, ugyanis mindenkinek magának kellett megalkotnia a portéka díszítését.

Május 25. szerdai napon a Mikes család birtokára mentünk, de ide már a sepsibükszádi általános iskola hetedik osztályának 16 tanulójával és kisérőjükkel. A buszon azonnal összemelegedett a társaság, a közös a nyelv a zene volt. Éneklős, hangos utazás kerekedett, amely mindenki tetszését elnyerte. Itt említem meg két kiváló sofőrünket, akikre biztonságunkat bíztuk az egy hét alatt. Szemmel láthatóan vették a lapot, egyáltalán nem zavarta őket a hangzavar, együtt éltek a gyerekekkel. Maga a helyszín a Roy Chowdhurry birtok egy működő, valódi családi kastély óriási parkkal körülvéve, a XIX. és XX. század elejének nemesi hagyományait visszaállítva és felújítva. Itt a kastély saját idegenvezetője vitt körbe minket. A terület olyannyira élő, hogy volt egy látogatóktól elzárt terület, amely az ott élő család privát szféráját jelentette. Szerencsére a lovászat teljes egészében látogatható volt, így ismét bővültek az ismereteink, betekintést nyertünk a lovas élet izgalmas világába. Ezek után Eresztevény községben Gábor Áron nyughelyét látogattuk meg, amelyet rengeteg kopjafa övez. Ezekről a kopjafákról egy részletes, ismeretbővítő előadást hallgattunk meg az idegenvezetőnktől. Néhány perc múlva Sepsiszentgyörgy belvárosában találtuk magunkat, ahol felszálltunk egy városnéző mini vonatra. Ezen a napon még egy várva várt esemény következett: a sugásfürdői Sepsi Rekreatív Kalandpark, ahol három program is volt: minigolf, kötélpálya és falmászás. A gyerekek fáradhatatlanul, forgószínpad szerűen, mindent végig próbáltak.

Május 26, csütörtökön egy jó tippet kapva idegenvezetőnktől, a tágabb környék legszínvonalasabb wellnessparkját látogattuk meg, a Bálványos Resort-ot. Ez egy önköltséges és fakultatív program volt, amely melletti döntésünket az esős időjárás is segítette. A gyerekek olyannyira élvezték a rengeteg különböző stílusú medencét, a különleges szaunákat és pezsgőfürdőket, hogy úgy gondolom bőven megérte az amúgy egyáltalán nem olcsó belépőjegyet ez a program. Délután egy pár órás szabadprogram következett, melyet a hét megkoronázásaként egy vérpezsdítő táncház követett, szintén a már barátainknak tekintett erdélyi diákokkal. Élő zene, élő hagyományok – ez lehetett a mottója a profi társulatnak, az énekes tánctanárnő magával ragadó személyisége és lendülete mindenki végtagjait megmozgatta. A társaság 90 százaléka gyakorlatilag végig táncolta az estét.

Ezután olyan esemény következett, amely igen meglepett, de mégis jó érzésekkel fogadtam. A gyerekek éjszakába nyúló búcsúzkodása, amelyet olyan fájdalmas könnycsepp áradat követett, amit ritkán tapasztal meg az ember.

Május 27-én, pénteken hajnalban indultunk haza. Kis kitérővel útba ejtettük Dévát, kíváncsiak voltunk a híres Déva várára. Talán a vár legendájában említett félelmetes dolog miatt, talán fáradtságunk okán, de végül is nem vágtunk neki a hegyi túrának. Így is jó érzés volt megpihenni a vár alatt, lentről is érzékelhető volt az építmény fenségessége. Itt még megtekintettük a román olimpikonokról készült emlékképeket, majd haza indultunk. A kora esti órákban érkeztünk meg, épségben és vidáman. Örök emlék marad mindannyiunk számára!

A programot keretbe foglalta Kurucz Ádám fiatal előadóművész 50 perces Petőfi monodrámája, melyet egy rendkívüli irodalomóra keretében tekinthettünk meg. Az előadás küldetése: a költő versein keresztül bemutatni életét és gondolatait a szabadságról - megrázó hitelességgel.

Az alábbi linken érhetőek el a kirándulásról készült felvételek:

Kérjük a szerzői és személyiséghez fűződő jogok tiszteletben tartását!

 

Kérjük kattintson ide